Téli angyal

A kis virágtündérek ilyenkor Földanya ölében szundikálnak, s várják a tavaszt. Az apró lények, akik finom selyem-szirom ruhácskájukban még nagyon fáznának. Mit tehet ilyenkor egy Zöldangyal? Aludni nem lehet neki, mert ugye az anyukák nem tudnak téli álmot aludni.
Ma reggel a két lányom már negyed 8-kor elindultak itthonról. Még gőzölgött a kakaó, mikor becsukódott az ajtó. Jó volt a csönd, de nagyon hiányoztak. Arra gondoltam, milyen jó, hogy a nagyfiam még itthon horpaszt. Még egy fél óra, s üres lesz a lakás.Tele munkával. Tegnap és tegnapelőtt nagyon szépen esett a hó, olyan igazi nagyonnagy pelyhekben, ahogy annak a rendje van. Szép volt, de este 6 felé azért már nagyon fáztam.
Építkezünk.
Végre Zöldangyalnak való alkalom! Én mindenhová tennék gyógynövényt, a párom még szabódik, de hát ő még nem is tudja, milyen angyala van. Lesz bazsalikom, sok levendula, ami majd évek múlva lesz bokros, jó lenne kamilla, mert abból sok kell. Sok cserepem van, szép, igazi terrakotta csodák. A nevelő-földem is megvan, lassan kezdődik az ültetés.Egy anya mindig nevel-hol gyereket, hol felnőttet, hol meg virágot.Főz, mos, meg ilyen klassz dolgokat.
A kicsi lányunk nagyon várja a pénteket, szülinapi buli lesz! Én is várom, nekünk az édes Nevelőapjukkal igazi kikapcsolódás lesz. Mert nincs annál több fény itthon, mikor sok a gyerek, csupa csengő-bongó kacagás a lakás. Kicsi, de elférünk, bár sokan vagyunk rá... S a fények sárgák, narancsok, lilák. Annyira szépek, mind egy-egy kis ember, kész sorssal, vállalt örömökkel és feladatokkal. Öröm köztük lenni! Nem is merem öszeszámolni, hány meghívót írtunk meg? Tizenhármat? Talán...De jó lesz, csak kész legyek mindennel addig.

Új év, új fények

Az idei évben nagyon sok solgunk lesz. Szeretni, szeretni, szeretni. Munkánk is sok lesz, gondunk is, terhünk is...
Édes.
Szülők vagyunk, s gyarapodott a családom. Két boldogsággal több.
Nem szoktam újévkor fogadalmakat tenni, de azért visszanézek egy kicsit. Szeretem a dolgaimat lezárni, mindig kitör egy kis pánik, hogy még befejezzem év vége előtt...Sose sikerül, de mindig rendületlenül igyekszem. Ez csakis ösztönös lehet, mert az biztos, hogy már fölértem ésszel-hiába, és mégis. Aztán átlépek az újévbe és megyek tovább, telik nap nap után és folytatom a megkezdett feladatokat.
Lassan és észrevétlenül telik az idő. Van egyáltalán? Szerintem nincs is. Mert csak ha hiszem, akkor szorít, nyomaszt, diktál, különben nem.Egy másik dimenzió, s ezek egymás mellett suhanva haladnak, s bennük mi. Át is léphetsz Te is egyikből a másikba, kedved és akaratod szerint. Ez a sors és egyban a Te választásod.
Isten ereje, s égi segítséggel változtathatsz a sorsodon is. Mert minden úgy történik, ahogy mi vállaltuk.
Megvan-e már az életfeladatod? Amiért jöttél? Töltesz-e még időt fölösleges dolgokkal? Rágódsz-e még a múlt ügyein? Vagy tudtál rajtuk átlépni? Megőrölted a lelked malmában és por lett, hogy elfújja a szél?
Sri Shinmoy mondta:  A múlt por. Tartom magam ehhez. nem hagyom a múlt démonjai ártsanak. van olyan tartozás, amit nem kell megfizetni, ha egy kövön már átléptél egyszer, nem kell visszamenned érte, hogy cipelhesd.
Légy szabad. A gyermekeinknek szabad és könnyű felhő legyen, amivel körülvesszük őket. Hogy ők is szabadok maradhassanak. Más dolgom nem is lesz egész évben, csakhogy felhő legyek a szeretteim körül.
Nektek is ezt kívánom: legyetek boldog felhők!
S Böjte Csaba üzeneteit is ajánlom a másik weboldalamon.

Mit kell csinálnom szülőként? Mi lesz az idei dolgom?

Megmondtam én

Hát tessék, megmondtam én, hogy boldog vagyok. Pedig akkor dehogyis és mégis. Mostmegmár mostmeg és igen. Férjhez megyek, újra, hittel erővel. Gyermeket várunk tiszta szívvel. Visszakerültek a talpam alá az útjaim. Ma hajnal óta ébren vagyok, sírtam is, hittem is, dolgoztam is. Kellene mindenkinek ajándékcsomagban egy jókora merőkanál boldogságot küldeni... Hogy élje át ezt mindenki legalább egyszer ebben az életében is. Mindannyian tudjuk, hogy nem egyszerű hinni. De kell.
Csak így lehet. Olvastam, mit írtam eddig. Ez oké, mondtam, nem ciki, maradhat minden szó. De itt aztán megállt a atudományom, mert hogyan lehet szavakba önteni, hogy a 25 éve nem látott és nem ölelt édes uram megérkezett? Aki mindigis az igazi volt.
Mert volt egy másik is. Egy fiatal, egy nagyon tévelygő, engem szerető, 15 évig kitartó. De nem ő volt a párom.
A pár az egy másik fél. Egy fél darab ember. Aki csak velem egész és én is csak vele vagyok egész.
Hát ez szép matematika a szerelemben...Két fél az egy egész-tanította nekem számtanórán elsőben a Selypes tanárnéni...Jól megtanultam, s mint minden ebben az életben az egyszerű igazságok által mozgatott, ez is igaz.
Nekem már van másik felem, hála Istennek! S nem szeretném, ha bárki is azt hinné, álmodom.
Most elárulok egy nagy titkot. De ne mondjátok el senkinek! Az álmok igazából racionálisak és materiálisak. Ott ülnek a kamrapolcon, csak le kell venni őket, kicsit leporolni és belekanalazni. S amíg az ízük szétolvad a szánkban, érezni fogjuk, hogy nagyon is itt vagyunk a Földön.
Kicsi angyali segítséggel...

Boldog nő

Kéremszépen, boldog nő vagyok. Nem mindig hiszem el magam se, de azért tartom. Olyan szép az emberek igyekezete. Beszélnek zöldségeket, sokat gyötrődnek, szeretnek, de a lényeg megmarad. Boldogok akarnak lenni. Én most kigondoltam, lerövidítem az utat, elébe megyek a dolognak. Én már most is boldog vagyok.
Csupa selymes kicsi kéz ölelt tegnap. Mentünk sarazni. Sok víz kellett hozzá. Dagonya lett. Több folyó, gondolkodás, miből legyen a híd. Kérget nem találtunk, a levél túl gyönge, kötözzünk vesszőből? Nem jó, mondták, végül csak került egy féltégla. Pont jó lett. Tettek rá sarat máznak, betapasztották, alul botokkal megtámasztva, fölül pudinggal kenve. Jó kis puding volt, az ázott homok habja. A Nap sütött, a madarak énekeltek.
Mi ez, ha nem a BOLDOGSÁG?
Mert nézzük csak... A sár a Föld, a Kő. A Víz az víz. Sok elem, sok rész, részünk az életben, itt a Földön. Az egész mostani életünk az alkotás maga. A nehézségekkel együtt.
Sokszor nehéz cipelni a vizes vödröt. Kitalálni, miből legyen híd-emberek között, ügyek és tervek között. Hogy mindenképp kapcsolódjanak, egymáshoz találjanak.Mert hát ezt akarjuk, nem? Van aki nem...Aki gátat épít inkább. Elapasztja a folyót.
Segítek inkább sarazni. Annyira jó!
Aztán nyakig sárosan lavórba állítottam őket, olyan huncutul nevettek, de úgy!
A lavórban állni egy másik világ. Benn vagy valahol, ami kinn van. Egy kis Univerzum. Fészek, víz, gondoskodás.
Jól van, hát nem bánom, boldog leszek ma is. Szép új nap. Jó lesz szeretni.

Gyógyírek a szívre

Mindenre kell néha gyógyír. Például az ember szívére. Mi minden fér bele, mit bír el? A gyerekek ezt sokkal jobban tudják. Nagyon szeretnek, nagyon gyűlölnek, nagyon haragudnak, nagyon szelíden élnek. Honnan tudják? Még él bennük a boldog szellemlét sok-sok rezdülése, még tisztán állnak az útjuk elején. Tiszta szívvel.
Sok múlik azon, mi a feladat, de ezen ők még semmit nem gondolkoznak. Nem hajszolják magukat tévedésekbe, sem gyötrő kétségekbe, csak élnek. Tisztán, szépen, boldog szívvel. S jól tudják, mi segít. Egyszerűen tudják a megoldásokat.
Hogyhogy elfelejtjük ezeket? Miért nem AKARUNK tiszták maradni és félretenni félelmeket és kétségeket és minden rosszat? Persze, akarjuk mi ezt...De nem úgy igazából, csak mondva. Úgy nem segít. Beszedhetjük az összes gyógyszert, megihatjuk az összes teát, de a gyógyírt megtaláljuk-e a bajokra? Tudunk-e tanulni tőlük? Visszatekintve gyermeki önmagunkra? A hozott tudást mért nem őrizzük, használjuk jobban?
Meglenne a szívünkre is az összes gyógyír. Szeretni.Szeretni. Szeretni. Ha pedig eltévedünk, kérdezzünk meg egy kisgyereket, merre kell menni. Biztosan útbaigazít:)

Találkozások

Kedves és szelíd lelkeket ismertem meg a minap. Szerencsés vagyok, mint már sokszor kiderült, mert hozzám jöttek tanulni. Hoztak félelmeket, haragot, elvárást és hitetlenséget. Csupa szép dolgot. Azért szépeket, mert ezek feladatok voltak, ezeken dolgoznunk kellett. Nagyon szépek és fáradtak voltak. Sok lélek, sok út, sok remény és nagyon nagy erő.
Amikor már a harmadik napi levest kanalazták, megszelídülni kezdtek és már láttam az igazi szemüket néha, kezdték megmutatni magukat.
Igaz mosolyokkal, álarcok nélkül. Bizalmat elfogadó tekintetükben a remény csillant. Miért adsz-kérdezték, s kezdték nagyon kellemetlenül érezni magukat a bőrükben. Napok alatt olyan sokmindent végiggondoltak, akkora utat jártak, hogy féltem. Mit teszek? Jól van így? Perszehogy. Hiszen látom. Megmutatták, hogy lássam csak meg, milyen jó ez. Figyelj-üzenték, figyelj nagyon, itt most valami olyan történik velünk, olyasmit teremtünk, amiért jöttünk. Olyan utat söprünk, amin mi AKARUNK menni. Gyere, mondták, vigyél. Nézz minket, láss meg, és adj még enni. S hallgattak sokat. Vegyél az öledbe, ringass, hogy erősebb legyek-vagy éppen hagyj, majd ha akarok, akkor utánadmegyek. Majd. Ha. Ha hiszek neked, ha hiszek magamnak.
Aztán az utolsó (dehogyis utolsó) napon az ebéd. A megérkezés pillanatai, a boldog kanalazás és a megkönnyebbült örömteli percek. A hangok, ízek, nevetések kavalkádja, Önnön valónk és az életünk egy szép darabja. Együtt voltunk. Idegen helyen, de családban, s valahogy mégis otthon, ahová néhányan még nem érkeztek meg egészen, de elindultak, s majdcsak megjönnek. S ezt majd megteremtjük megint és ősi-újult erővel újra és újra, bármerre járunk is. Hiszen erősek vagyunk és szelíden gyöngék, vágyakozók és teremtők. Nők. Angyalok. A Földön, itt.

Húsvét

Olyan boldogságos a világ. A Nap melenget, a szél simogat. A gyerekek nevetnek. Szépséges ez a világ. Titkos koboldok futkosnak a lakásban, eltűnnek rendre a zoknipárok, a hajgumik és a másik táskák.Nekik is kell valami boldog bolondság. Akár Findusznál.
Nálunk nem is annyira, mint más kultúrákban-élnek. Itthon nálam mindenképp. Anygali szemekkel hiába kutatom, csak súgni szoktam, cseréljünk, jó? Meghallják, mert perceken, de van, hogy csak órákon belül előkerül a keresett holmi. Vele egyidőben pedig eltűnik más.
Nagyon kell figyelnem, mert sokszor segítenek is, mindenképpen velünk élő tűnő-illanó apró lények, jelen vannak, szeretnek. Tudtad?

Húsvéti szünet:) Az angyal gondja rengeteg. Ha ugyanis a csemeték nem járnak be a kertbe, lehet jobban kertrendezni.
Válogatok a gyógynövények között, mit is ültessünk ki?
Jó lenne a titkos-utas gyógynövénykertbe sokminden, amit aztán teának is megfőzünk.
Nagyon szeretem a levendulát, amiből egész rétem lenne, ha megtehetném. Élőben még nem is láttam ilyet, csak képeken, de azokon fantasztikusan álomszerű volt a lila virágos messzeség.Olyan nekemvaló, ölelnivaló. Bár ölelésből sohasem elég, azért gondoljuk csak át, mennyire árthat a sok:)))
Nézegetem a szakkönyvet, égi sugalmakat várok, nagyon , nagyon. Van már borsmenta, citromfű, de kellene még. Kedvenc gyerekdalom a Kellene szép kert jó termő, léckapuján kis rézcsengő...Mesebeli, tündéres. Amilyennek lennie kell.
A növények élete a miénk is. Életre keltve felelősek vagyunk értük. Lelkünk egybeforr, halljuk a hangokat:szomjas vagyok, most meg nagyon bánatos. Állítólag a növények az emberi beszédhangtól és a szeretettől nőnek a legjobban. Én is a szeretettől növök, lehet hogy növény a lelkem? Lehet. Zöld.

A gyerekek angyali körülvesznek Bennünket, felnőtteket is, csak hagynunk kell, hogy hassanak ránk.
Semmiképp sem gondolhatjuk, hogy mi vagyunk azok, akik őket irányítjuk. A gyerekek tiszta szemükkel, s angyaluk segítségével mindent látnak bennünk. Nekünk nincs más dolgunk, minthogy őrizzük, gondozzuk őket és neveljük magunkat.
Ugye milyen egyszerű? Hát, igen. És mégsem. Mennyi kérdés, mennyi féltés és aggodalom a gyereknevelés...Hogy is kell csinálni? Mit kell tenni? Milyen elvárásaink vannak, hogy akarjuk megvalósítani az elképzeléseinket, a vágyainkat? Nehezen megy néha, de azért nem lehetetlen.
Szerintem minden szülőnek kellene néha egy olyan óra, amikor semmi mással sem foglalkozik, csak azzal ,hogy a gyerekéről gondolkodik. Mint egy meditációs elvonulás. Amikor a mindennapokat éljük, a nagyon rohanó életünkben ritkán állunk meg Róluk gondolkodni. Őket figyelni, érteni próbálni, mit miért tesznek, milyenek is valójában.
Mert mások. Mások mint mi. Egyediek. Ők is azért jöttek a Földre, mint amiért mi is itt vagyunk. Feladattal. Útjukon kísérjük őket mi is, mint az angyalaik.
Ki hallott már kisgyereket szívből nevetni? Örülni egy apró kőnek, kicsi ágnak? Olyan tiszta, szép a nevetésük. Ha pedig a kamaszokat figyelem,minden nap velük vagyok, látom más és más a mosolyuk, a napi harcaik, változásaik.
Sok a konfliktus is velük. Amikor képtelen vagyok magamon túllépni, és csak hangoskodok, hisztizek, keresem a megoldást. Ilyenkor ha megállok, szinte rögtön eszembe jut, meg kellene kérdeznem őket, hogy lenne jó. Ha valaki, hát akkor az adott kamasz egyén biztos megmondja. A tutit. Az arra a napra, az abban a percben érvényeset. Nagyon ciki néha, hogy én még -anyjukként éppen olyan útkereső vagyok, mint ők. Lépéselőnnyel.

Nahát, hogy milyen jó nekem! Olyan sok hasznos dologgal és tudással vagyok körülvéve.
A lelkem gyerekkorom óta mindenféle finom megérzéssel van tele.
Felnövök lassan. Hát igen, csak eljött az ideje. Harminckilenc. A negyven ijesztő vagy nem? Most igen, mert kicsit nagyobb a káosz, mint szokott lenni.
Mit is érzek? Mit is érzek meg jól? Mire hallgatok és mi az, amire még mindig nem.
Jó, jó, tudom! Sokszor csak a magam feje után megyek, anélkül, hogy bárkire is hallgatnék.Hogy ezzel sokan vagyunk így? Persze! De lázadni, feszülni, jeges szelekkel szembefordulni az olyan vagány és konok és erővel teli dolog...Hogy nem megyünk vele semmire? Ááá, dehogy. A harc kell-gondoltam eddig. És ebben már nem is vagyok annyira biztos, de tényleg. Felnövök.
Az angyalok szelídek, mégis elérik, amit szeretnének. Hallgatnak a küldetésükre és a hívásokra.
Nemrég nagyon beteg voltam és olyan-de olyan lázas. Azt hiszem, angyalok ölében ültem és amíg ringattak, hagyták, hadd gondolkodjam. Mindenféle eszembe jutott ott-hogy mi fontos az életemben, mit látok jól és mit nem, kik azok, akik nekem sokkal fontosabbak, mint hittem. Bátorságot és hitet kaptam, új erőt, hogy tartsak ki és sose adjam föl. Jó nekem. Bármilyen nehéz is.
Ma gyomláltunk a gyerekekkel az óvoda-kertben. Sok őszi falevél, boldogan zöldellő gyomok, gizgaz gyógynövények.Gondolkodtam,míg ügyködtünk:mi kell, mi nem? Mi fontos? Mi a szempont? A szép kert gyomok nélkül. Szép a kert gyógy(gyom?)növényekkel. Imádom a környezeti nevelést:)

Nagyon szép, amikor új év kezdődik. Mindig nehéz is, mert még az előző a kedves, bármilyen volt is. Sok szép emlék, boldog pillanat, ilyenkor könnyen elfeledjük azt, ami rossz volt benne.
A rossz dolgokhoz kell a mantra: A múlt por.

Az angyalok pedig velünk vannak ebben az esztendőben is.
Nagyon sokszor szólnak, súgnak, üzennek.

Akik az igazira várnak, hallgathatják a suttogó biztatást, idén megtalálod, akit vársz.
Elárulok egy titkot, egy varázsige kell ilyenkor.

Végy egy fehér lapot, gyújts meg egy gyertyát és írj. Az angyalod üzen neked, írd le, mit.
Lehet, hogy csak egy-két szó lesz.
Ne csodálkozz, ha furcsa szavak jönnek elő, olyanok, amiket "csak úgy" kigondoltál, ami hirtelen honnan-honnan nem eszedbe jutott...
Az üzenet, ha hiszel benne, megtalál.
Légy boldog!
Ne panaszkodj, s ne sírj sokat. Jobb nem lesz. Keress a szívedben boldogságot, s add át magad neki. Mindig van sok szépség az életünkben. A sírnivalóból tengernyi is akad. Te akkor is inkább légy boldog.
Árad majd belőled és átjár. Nézz csak előre.
A múlt por.
A boldogság és az élet előtted áll és a lehetőségek a lábaid előtt hevernek, csak nézz le rájuk és emeld föl amelyik tetszik.

Főzz egy finom teát, s amíg kevergeted és a gőze eléri melegével az arcodat, olvasd el újra, amit a papírra írtál.
Nem érted? Nem baj, majd megkérdezed újra, majd később elolvasod újra.
Majd egyszer megérted.
Jó lesz és igaz, hidd csak el és higyj magadban.

A boldogságod a szívedben van. Adj neki helyet, hogy elárassza egész lényedet. Hagyd, hogy boldog légy és ne akarj semmit. Majd kapod. Csak légy boldog. A napsütés, a reggeli fény, a gyerekeid mosolya mind boldogság. Élvezd!

A zöld angyal

a kertben szeret a legjobban. Kiül a tó mellé és énekel, amíg csak le nem megy a Nap. Kertbe rózsát ültetgettem...Palya Bea Énekelt meséje.
Az angyal szárnyas, pedig nem jó szállni, félek tőle. Sokkal jobb a földön, ahol a valóságok vannak. Hát. Nem is igaz, a valóság nem is létezik. Csak az amit hiszünk hogy merre forogjon a világ kereke.
Boszorkaság ide vagy oda működik, kivéve egyetlen területet-az igaz szerelmet. Mert hiába minden mennyire vagyunk egyformák és összeillők tiszták szépek és egymás szemébe olvadók ha lépni nehéz. Sokszor nem szabad a másik és lehet hogy igazán nem is akar szabadulni mert zsörtölődni könnyebb mint egyenes úton járni és azt választani ahogy az élet hátralévő részét igazi Boldogságban akarja leélni.
Nincs sok erős és fiatal év már, és jobban megvisel az érzelmi vihar. Nem is érdemes hinni az igaz szerelemben?
De, persze hogy érdemes, csak szállni félelmetes, és jobb a földön.

Mindkettõ

kócos vagy
én is
de külön-külön együtt kisimultabbak
vagy õrültebbek lennénk?
tudom, hogy mosolyogsz,
mert mindkettõ

Kezed

annyira gyengéd
mégis úgy szorít
mintha elõször
mintha utoljára
és csak ott,

ahol összeérünk,
ott teremt
egy új világot
http://zoldtenger.blogter.com versei

Egész éjjel vasaltam a függönyöket, még szerencse, hogy az interlock nagyon gyors és ügyes, különben még holnapután is ott ülnék. Nagyon várjuk a Waldorf Iskolában az évkezdést, vasárnap évnyitó.
Dorka nagyon izgatott, kicsit türelmetlenebb, feszültebb, mint máskor, megfoghatatlan neki ez az egész. Mert hogyhogy nem kell tanszereket venni, pedig az unokatesónak vettek, miért nem kap csíkos és kockás füzetet. Táskánk sincs még, kicsit sokallom a 7 ezer forintot a megfelelő méretű táskára, tudom, hogy ennyi és hogy jó az ár-érték arány, de mégis...
Dorka iskolaérett. Már képtelenség lefektetni ebéd után, mindent egyedül és önállóan akar csinálni, dönt és kitart az elképzelései mellett. Olvas és minden érdekli a világból. Tegnap azzal állt elő, hogy mennyibe kerül egy mikroszkóp, mert meg szeretné nézni közelebbről a barackját.

Ma függönyt varrok, hogy szépüljön az új osztályterem. Fantasztikus illata van a tiszta, fehérítetlen és frissen mosott pamutnak. A 72 méter anyag látványa kicsit sokkoló, de finomabb érzés lesz, ha majd az osztályba lépve ott táncol az ablakon.
Ma együtt kuncogtam egy jó barátnőmmel, akitől megtanultam, hogy a belső mosoly milyen szép és hogy igenis hallgatni kell arra a hangra, ami megszólal néha bennünk. Csak lazán. Nem mindig jó a sok agyalás, az ösztönös énünk sokszor jobban tud dönteni. Kedves jó Tamara, nagyon köszi!
Ilyen életvidám orvosnő kevés van, még ha nehéz is neki, akkor is tud szívből nevetni. Olyan igazi göndör nagy kacagással.
A varrás pedig nagyon jó, még ha el is üli közben az ember a fenekét. Alkotni szeretek, létrehozni valamit, ami aztán új életre kel. Lehet, hogy a varrást is be kellene írnom a határidőnaplóba? Meg a kakaóscsiga-sütést. Meg az édes alvásokat és a reggeli bújásokat. Kicsit elgondolkodtam ezen, lassan kopik a memóriám is. Ezeknek a dolgoknak természetesnek kellene lenniük. Miért is rohanunk állandóan?
Az ablakunkból gyönyörű felhőket látunk, egyszer kipróbálom, hogy nem kelek föl jó sokáig, csak nézem a felhőket. A borús idő olyan szép.