Ma függönyt varrok, hogy szépüljön az új osztályterem. Fantasztikus illata van a tiszta, fehérítetlen és frissen mosott pamutnak. A 72 méter anyag látványa kicsit sokkoló, de finomabb érzés lesz, ha majd az osztályba lépve ott táncol az ablakon.
Ma együtt kuncogtam egy jó barátnőmmel, akitől megtanultam, hogy a belső mosoly milyen szép és hogy igenis hallgatni kell arra a hangra, ami megszólal néha bennünk. Csak lazán. Nem mindig jó a sok agyalás, az ösztönös énünk sokszor jobban tud dönteni. Kedves jó Tamara, nagyon köszi!
Ilyen életvidám orvosnő kevés van, még ha nehéz is neki, akkor is tud szívből nevetni. Olyan igazi göndör nagy kacagással.
A varrás pedig nagyon jó, még ha el is üli közben az ember a fenekét. Alkotni szeretek, létrehozni valamit, ami aztán új életre kel. Lehet, hogy a varrást is be kellene írnom a határidőnaplóba? Meg a kakaóscsiga-sütést. Meg az édes alvásokat és a reggeli bújásokat. Kicsit elgondolkodtam ezen, lassan kopik a memóriám is. Ezeknek a dolgoknak természetesnek kellene lenniük. Miért is rohanunk állandóan?
Az ablakunkból gyönyörű felhőket látunk, egyszer kipróbálom, hogy nem kelek föl jó sokáig, csak nézem a felhőket. A borús idő olyan szép.