Boldog nő

Kéremszépen, boldog nő vagyok. Nem mindig hiszem el magam se, de azért tartom. Olyan szép az emberek igyekezete. Beszélnek zöldségeket, sokat gyötrődnek, szeretnek, de a lényeg megmarad. Boldogok akarnak lenni. Én most kigondoltam, lerövidítem az utat, elébe megyek a dolognak. Én már most is boldog vagyok.
Csupa selymes kicsi kéz ölelt tegnap. Mentünk sarazni. Sok víz kellett hozzá. Dagonya lett. Több folyó, gondolkodás, miből legyen a híd. Kérget nem találtunk, a levél túl gyönge, kötözzünk vesszőből? Nem jó, mondták, végül csak került egy féltégla. Pont jó lett. Tettek rá sarat máznak, betapasztották, alul botokkal megtámasztva, fölül pudinggal kenve. Jó kis puding volt, az ázott homok habja. A Nap sütött, a madarak énekeltek.
Mi ez, ha nem a BOLDOGSÁG?
Mert nézzük csak... A sár a Föld, a Kő. A Víz az víz. Sok elem, sok rész, részünk az életben, itt a Földön. Az egész mostani életünk az alkotás maga. A nehézségekkel együtt.
Sokszor nehéz cipelni a vizes vödröt. Kitalálni, miből legyen híd-emberek között, ügyek és tervek között. Hogy mindenképp kapcsolódjanak, egymáshoz találjanak.Mert hát ezt akarjuk, nem? Van aki nem...Aki gátat épít inkább. Elapasztja a folyót.
Segítek inkább sarazni. Annyira jó!
Aztán nyakig sárosan lavórba állítottam őket, olyan huncutul nevettek, de úgy!
A lavórban állni egy másik világ. Benn vagy valahol, ami kinn van. Egy kis Univerzum. Fészek, víz, gondoskodás.
Jól van, hát nem bánom, boldog leszek ma is. Szép új nap. Jó lesz szeretni.