Nahát, hogy milyen jó nekem! Olyan sok hasznos dologgal és tudással vagyok körülvéve.
A lelkem gyerekkorom óta mindenféle finom megérzéssel van tele.
Felnövök lassan. Hát igen, csak eljött az ideje. Harminckilenc. A negyven ijesztő vagy nem? Most igen, mert kicsit nagyobb a káosz, mint szokott lenni.
Mit is érzek? Mit is érzek meg jól? Mire hallgatok és mi az, amire még mindig nem.
Jó, jó, tudom! Sokszor csak a magam feje után megyek, anélkül, hogy bárkire is hallgatnék.Hogy ezzel sokan vagyunk így? Persze! De lázadni, feszülni, jeges szelekkel szembefordulni az olyan vagány és konok és erővel teli dolog...Hogy nem megyünk vele semmire? Ááá, dehogy. A harc kell-gondoltam eddig. És ebben már nem is vagyok annyira biztos, de tényleg. Felnövök.
Az angyalok szelídek, mégis elérik, amit szeretnének. Hallgatnak a küldetésükre és a hívásokra.
Nemrég nagyon beteg voltam és olyan-de olyan lázas. Azt hiszem, angyalok ölében ültem és amíg ringattak, hagyták, hadd gondolkodjam. Mindenféle eszembe jutott ott-hogy mi fontos az életemben, mit látok jól és mit nem, kik azok, akik nekem sokkal fontosabbak, mint hittem. Bátorságot és hitet kaptam, új erőt, hogy tartsak ki és sose adjam föl. Jó nekem. Bármilyen nehéz is.
Ma gyomláltunk a gyerekekkel az óvoda-kertben. Sok őszi falevél, boldogan zöldellő gyomok, gizgaz gyógynövények.Gondolkodtam,míg ügyködtünk:mi kell, mi nem? Mi fontos? Mi a szempont? A szép kert gyomok nélkül. Szép a kert gyógy(gyom?)növényekkel. Imádom a környezeti nevelést:)