Olyan boldogságos a világ. A Nap melenget, a szél simogat. A gyerekek nevetnek. Szépséges ez a világ. Titkos koboldok futkosnak a lakásban, eltűnnek rendre a zoknipárok, a hajgumik és a másik táskák.Nekik is kell valami boldog bolondság. Akár Findusznál.
Nálunk nem is annyira, mint más kultúrákban-élnek. Itthon nálam mindenképp. Anygali szemekkel hiába kutatom, csak súgni szoktam, cseréljünk, jó? Meghallják, mert perceken, de van, hogy csak órákon belül előkerül a keresett holmi. Vele egyidőben pedig eltűnik más.
Nagyon kell figyelnem, mert sokszor segítenek is, mindenképpen velünk élő tűnő-illanó apró lények, jelen vannak, szeretnek. Tudtad?
2009. április 11., szombat
2009. április 10., péntek
Húsvéti szünet:) Az angyal gondja rengeteg. Ha ugyanis a csemeték nem járnak be a kertbe, lehet jobban kertrendezni.
Válogatok a gyógynövények között, mit is ültessünk ki?
Jó lenne a titkos-utas gyógynövénykertbe sokminden, amit aztán teának is megfőzünk.
Nagyon szeretem a levendulát, amiből egész rétem lenne, ha megtehetném. Élőben még nem is láttam ilyet, csak képeken, de azokon fantasztikusan álomszerű volt a lila virágos messzeség.Olyan nekemvaló, ölelnivaló. Bár ölelésből sohasem elég, azért gondoljuk csak át, mennyire árthat a sok:)))
Nézegetem a szakkönyvet, égi sugalmakat várok, nagyon , nagyon. Van már borsmenta, citromfű, de kellene még. Kedvenc gyerekdalom a Kellene szép kert jó termő, léckapuján kis rézcsengő...Mesebeli, tündéres. Amilyennek lennie kell.
A növények élete a miénk is. Életre keltve felelősek vagyunk értük. Lelkünk egybeforr, halljuk a hangokat:szomjas vagyok, most meg nagyon bánatos. Állítólag a növények az emberi beszédhangtól és a szeretettől nőnek a legjobban. Én is a szeretettől növök, lehet hogy növény a lelkem? Lehet. Zöld.
Válogatok a gyógynövények között, mit is ültessünk ki?
Jó lenne a titkos-utas gyógynövénykertbe sokminden, amit aztán teának is megfőzünk.
Nagyon szeretem a levendulát, amiből egész rétem lenne, ha megtehetném. Élőben még nem is láttam ilyet, csak képeken, de azokon fantasztikusan álomszerű volt a lila virágos messzeség.Olyan nekemvaló, ölelnivaló. Bár ölelésből sohasem elég, azért gondoljuk csak át, mennyire árthat a sok:)))
Nézegetem a szakkönyvet, égi sugalmakat várok, nagyon , nagyon. Van már borsmenta, citromfű, de kellene még. Kedvenc gyerekdalom a Kellene szép kert jó termő, léckapuján kis rézcsengő...Mesebeli, tündéres. Amilyennek lennie kell.
A növények élete a miénk is. Életre keltve felelősek vagyunk értük. Lelkünk egybeforr, halljuk a hangokat:szomjas vagyok, most meg nagyon bánatos. Állítólag a növények az emberi beszédhangtól és a szeretettől nőnek a legjobban. Én is a szeretettől növök, lehet hogy növény a lelkem? Lehet. Zöld.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)